Interjú egy irodalmárral

Beszélgetés Halvax Eszter tanárnővel, a töröcskei tábor irodalmi foglalkozásainak vezetőjével, a krumplifőzelék mesterével

-          Kedves  tanárnő! Úgy tudom, hogy a fonyódi gimnazisták kedvelt nyári tábora, a „Töröcskei tábor” minden évben új témával indítja az irodalmi foglalkozásait. Miként történik a témaválasztás?

-          A témáink alapja a természet. Még régebben, amikor az első tábort megszerveztük, az volt a mottónk, hogy „Művészet a természetben, természet a művészetben”. Ezt ma már hagyományként követjük. Minden évben kitaláltunk egy olyan új témát, ami lehetőség szerint kapcsolódik a művészethez és egyben a természethez is. Tavaly a szerelmi költészetet és a természetet kötöttük össze, idén pedig a ritmusra esett a választás.

-          A feldolgozandó anyagokat minden évben sablonszerűen válogatják ki, vagy jön egy ihletettség?

-          Amikor megállapodtunk Lengyel Zsüliett tanárnővel és Keserű Zoltán tanár úrral abban, hogy az idei évben a ritmus lesz a téma, akkor elkezdtem gondolkodni azon, hogy miként lehetne a ritmust megközelíteni az irodalom nyelvezetén keresztül. Ekkor eszembe ötlött Babits Mihály Mint különös hírmondó… című verse, amiben a ritmusról van szó: „óh szent Ritmus, örök szerelem nagy ritmusa,évek ritmusa, Isten versének ritmusa- mily kicsi minden emberi történés!” Mindjárt tudtam, hogy ez lesz a mottóm. Ezután elgondolkodtam azon, hogy milyen ismétlődések vannak az életben, akár a szerelemnek, akár a természetnek a kapcsán, és ennek megfelelően próbáltam műveket találni. A ritmus maga a zene, tehát olyan művek után kutattam, ahol erős a zeneiség. Ezzel érzékeltettem, hogy a szavak különös váltakozásából hogyan kel életre a vers lelke, a költemény muzsikája. Ezeket figyelembe véve válogattam ki az alkotásokat.

-          A táborban végzett műelemzések , közös foglalkozások  hatással vannak az iskolai teljesítményre?

-          Én úgy vélem, hogy igen. Ha a diákokkal közösen elmélkedünk, akár napi három-négy órán át, az a fiatalokra rendkívül motiválóan hat. Rousseau és Csokonai nevelési módszerében hiszek, mégpedig abban, hogy ha az ember eltér a megszokottól, mint például az iskolapad vagy a negyvenöt perc, az már figyelemfelkeltő. Ha például kalandozunk a természetben, a lugasban sétálunk, dombokon túrázunk, és eközben hívjuk meg a művészet szellemiségét, az maradandóbb élményt nyújt, mint a megunt rutin.

-          Én is csak ajánlani tudom a tábort. Tanárnő, köszönöm szépen az interjút.

 Horváth Norman10. c

Címkék: Friss hírek