Feltűzték a szalagot
Tizennyolc-tizenkilenc évesen az ember még nem is igazán felnőtt, hiszen messze nem úgy látja a világot, ahogy azt egy nála sokkal érettebb felnőtt. Gimnazistaként az életből mi csak parányi szemcséket tapasztalhatunk meg, de később ezek segítenek minket megtalálni problémáinkra a megfelelő válaszokat.
Feltűzték a szalagot
Tizennyolc-tizenkilenc évesen az ember még nem is igazán felnőtt, hiszen messze nem úgy látja a világot, ahogy azt egy nála sokkal érettebb felnőtt. Gimnazistaként az életből mi csak parányi szemcséket tapasztalhatunk meg, de később ezek segítenek minket megtalálni problémáinkra a megfelelő válaszokat.
Egy középiskolás élete tele van izgalommal és néha sok gonddal is, azonban vannak olyan események, amik örökre megmaradnak emlékezetükben. Ilyen például a szalagavató ünnepély is, amit a Mátyás Király Gimnáziumban január 13-án, pénteken tartottak meg.
Idén három végzős osztály léphetett fel a gimnázium színpadára, hogy osztályfőnökeik feltűzzék nekik a bordó szalagokat és sok sikert kívánjanak a tanulóknak a jövőben. Mielőtt a diákok felvonulása elkezdődött volna, az iskola falai közt a Himnusz lágy dallama csendült fel. Ezután egy Márai Sándor-mű hangzott el, s a harmadikos tanulók búcsúbeszéde, amiben jókívánságaikat fejezték ki a negyedikesek felé.
A következő néhány percben szólaltak meg azok a dalok, amikre a végzősök szépen sorban felvonultak osztályfőnökeikkel. A szalagtűzés megtörténte után mindegyik tanuló kapott egy szál fehér szegfűt és azzal csendben lépkedtek vissza helyeikre. Az egész eseményt szikrázó vakuvillanások és filmfelvételek kísérték. Ezután Bántó Zsuzsanna igazgatónő kedves szavait hallhattuk, aki jó tanácsait közvetítette a végzősök felé. A tizenkettedik évfolyam is egy beszéddel búcsúzott mindenkitől. Pár perc múlva az énekkar színes műsorában lévő kórus és szóló produkció szórakoztatta a közönséget. Ezek után kezdődött meg az angol és bécsi keringő, ami mindenkit igazán elbűvölt. Egy újabb kellemes lüktetésű dalra az összes negyedikes felkért valakit hozzátartozói közül táncolni. A táncfüzérek tarkán váltották egymást, majd miután elcsitultak, mindenki visszatért helyére. A Szózat elhangzása volt az utolsó ünnepi elem, ami után a vendégek elköszöntek a negyedikes diákoktól, akik már izgatottan készültek a szalagavató bálra.
Az aulában félrepakolták a székeket, s pillanatok alatt kész is volt a táncparkett, ahol a diákok és tanárok később együtt koptathatták cipőik talpát. A bálra érkezők fél kilencig léphették át az iskola küszöbét, s egészen éjfélig élvezhették a kitűnő hangulatot, amiről a zenekar is mindig gondoskodott. Ha valaki pihenni akart a sok mozgás után, az bátran helyet foglalhatott valamelyik asztalnál, ami csurig volt pakolva finomabbnál finomabb ételekkel és italokkal. A fergeteges bál befejezése után a vendégek, főleg a végzősök felejthetetlen élményekkel gazdagodva térhettek haza otthonaikba.
A szalagavató sokat jelent azoknak, akik már átélték. Ez is valaminek a vége, de valami újnak a kezdete, amire mindig jól esik majd visszaemlékezni, akár tíz vagy húsz év múlva, vagy az érettségi találkozón. A gimnázium röpke évei mindenki életében az átmenetet képviselik a gyermeki élet és a felnőtté válás fontos szakaszai között.
Witzmann Nóra 12.b
Címkék: Friss hírek