Kárpátaljai kirándulás

Címkék: Események

Idén októberben a Határtalanul pályázat keretein belül a 10.c és 10.b osztály ellátogathatott Kárpátalja ukrajnai területeire, és egy ottani magyar középiskolába, ahol közösen készítettünk raklapokból bútorokat, egy kényelmes kanapét és egy kis asztalt hozzá.

A csoport 30 diákból és 5 kísérőből (Szilasi Gábor, Lengyel Zsüliett, Zentai Ildikó, Keserű Zoltán és Babodi Gergő)  állt. Október 27-én, vasárnap reggel indultunk, és estére már meg is érkeztünk.

Majdnem egy héten keresztül voltunk ott. A határhoz közel, Beregszász mellett egy kis faluban, Benén laktunk különböző családoknál. Itt az emberek nagyon kedvesek és vendégszeretőek. A kirándulásaink során is az iskola egyik történelemtanára kísért minket. Mindenről nagyon részletesen mesélt, sok érdekességet megtudhattunk.

Első nap az iskolába látogattunk, és elkészítettük a raklapbútorokat. Délután pedig Kárpátalja egy híres és különlegesen szép fürdőjébe mentünk. Másnap a hegyekbe kirándultunk, megnéztük a Vereckei-hágót. Van itt egy honfoglalási emlékmű, aminek felépülését az ukrán állam sokszor megakadályozta, de végül nemrég sikerült felépíteni. A kilátás innen nagyon csodálatos és különleges. (Szerintem ez volt az egyik legjobb a kiránduláson.)

Harmadik nap mentünk a leghosszabb, 300km-es túrára. A Synevéri-tóhoz utaztunk, útközben pedig megálltunk egy kosárfonó faluban. A tó a Synevéri Nemzeti Parkban van, ami egy gyönyörű, fenyvesekkel borított hegyi területen fekszik. Itt sok ember abból él, hogy különböző gyógymézeket, gyógyfüveket, szárított gyümölcsöket, gombát árul.

Visszafelé megálltunk a Perényi család kastélyában, de sajnos már zárva volt, ezért csak kívülről csodálhattuk meg.

Csütörtök volt az utolsó kirándulós napunk. Most nem mentünk olyan messze. Ungvár és Munkács várát néztük meg. A munkácsi vár a tetején lévő hatalmas turulmadárról híres. A vár háromszintes, és mindegyiken festmények találhatóak.

Pénteken már csak visszamentünk az iskolába gyorsan összecsavarozni a raklapbútorokat, utána rögtön indultunk haza.

Ezután majd mi fogjuk fogadni az ukrán diákokat, és reméljük, ők is sok élménnyel térnek majd haza.

Bodor Anna 10.c