Fordított nap – a diákigazgató szemével

Az évek alatt megszokhattuk, hogy a Mátyás Király Gimnáziumban megrendezésre kerül az úgynevezett diákigazgató-választás és szecskanap. Ez a 2017/2018-as tanévben sem történt másképpen, ám idén egy hónappal korábban, októberben zajlott le.

Már a diákhetet megelőző péntek délután nagy volt a nyüzsgés. Mi, végzősök beszereztünk mindent, ami a díszítéshez kellett: festéket, ragasztót, és sok-sok kartont. Igyekeztünk, hogy hétfőre elkészüljünk mindannyian az első illetve második emelet díszítésével. Ugyanis idén az előző évektől eltérően egy emeleten kettő osztály osztozott, és a folyosót kettő részre felosztva kellett kidíszíteni.

Hihetetlen volt, hogy péntek délután a hetedik óra után, amikor a többiek már indulnak haza az iskolából, mi még a kartonpapír és lepedő halmazokat láttuk magunk előtt. A nap végére már szinte mindenki készen állt – mondhattuk volna-, de tudtuk, még csak most jön a neheze. a hétvégén már mindenki a maradék energiáit felhasználva, festék- és ragasztóillattal telített iskolába belépve esett neki újra a munkálatoknak. Várva várta mindenki a kijelentést, hogy - készen vagyunk, pakoljunk és mehetünk haza - a puha ágyba, és hogy végre lepihenjünk egy ilyen fárasztó hétvége után. Közeledett a hétfő, az egyen-pólók már alig várták, hogy végre felhúzzák őket, a karszalagok már nem bírták a csomagolásban, már a diákok csuklóin szerettek volna ékeskedni. A hétfő elérkezett, reggel pedig mintha egy teljesen új világot varázsoltunk volna a gimnáziumba. Szólt a zene, az ajtóban osztottuk a karszalagokat, rajtunk volt az egyen-póló, már alig volt hangunk, az egyik osztály hangosabban skandált, mint a másik. Minden végzős kampánylázban égett. A diáktársaink pedig alig várták, hogy végre láthassák a folyosóinkat.

Becsengetés előtt még mindenki átfutott rajtuk, jókat mosolygott az aranyköpéseken, és alig várta, hogy órák után újra végigsétálhasson a vidám folyosókon.

Az első emelet díszítését idén a 12. c-sek és mi, a 12. d-sek kaptuk.

A 12. c egy cirkuszt, amit szólítsunk nevén: A Vándor Kozák Cirkuszt választották fő témájuknak. A folyosóra lépve megláttunk egy óriási bohócot, aminek a szája nyitva volt, és azon átsétálva mintha egy igazi cirkuszba értünk volna. Tele volt dekorációval, plakátokkal, a plafonról lelógó popcornokkal, csillagokkal és sok más ötletes és kreatív dísszel.

A cirkuszi vidámságból átértünk egy kicsit zordabb témába, egy katonai laktanyába érkeztünk. A téma zöld-barna és piros külsőt kapott, a folyosó pedig tele volt képekkel a hadsereg életéből. A mennyezetről lelógva gépfegyvereket és puskákat találtunk, de ahogy haladtunk előre a folyosón, ezek a fegyverek egyre kevesebben voltak,  helyüket felváltották a zombik által megharapott agy mintájú karton díszek. Érezhető volt egy váltás, a katonaságból egy karanténba érkeztünk, ahol zombis dekorációkkal találkozhattunk, itt értettük meg a 12. d-sek témájának a címét: a D világháborút, ugyanis ebben a háborúban a katonáknak a zombik ellen kellett harcot vívni.

A második emeleten idén a 12. a-sok és a 12.b-sek osztozhattak.

Aki nyáron nem tudott elmenni egyik fesztiválra sem, most bepótolhatta ugyanis igazi fesztiválhangulatot teremtett a 12. a osztály az MKG-ba járok számára. A folyosó elején több tábla állt –Welcome, Aloha-, itt érezhettük, hogy megérkeztünk. A plafonon lufik, a falakon az aranyköpések szövegbuborék formájában voltak olvashatóak, a földön kirakva akárcsak a legnagyobb fesztiválokon, szinte embernagyságú betűkkel a témájuk neve: La Fiesta. A folyosó végén pedig egy szivárványszínű kreppapírokkal díszített átjáró kapu állt, amin keresztül juthattunk tovább. A „fesztivállapot”-ból kikerülve még bolondos after hangulattal az út egy börtönbe vezetett.

A 12. b-sek részére érkeztünk. Aki rendesen figyelt a kampány során, annak a folyosót látva egyből eszébe jutott a feladata, ami nem más, mint hogy: ”Szabadítsuk ki Rolit”. A börtön hangulat tökéletesre sikeredett, a falon a rabok téglába karcolt évszámlálásai, szürke színű téma, és a karzaton raboskodó bábu, a lehető legjobban visszaadták a fegyházérzést. Jómagam is úgy éreztem, hogy mindenhol figyelnek, mert  több kamera is ki volt rakva a dekorációba. A falon minden elítéltnek a bűneit megismerhettük, és a folyosó végén a szabadságunkat jelentő kiléptető rendszer várt minket az -exit- felirattal.

Nagyon gyorsan, szinte pillanatok alatt elrepült a hét, csütörtökön pedig már csak 35 perces órákat tartottak, és a szerdai szünetekben zene szólt a stúdióból, és arra bulizhattunk, a csütörtöki napon a szünetekben a bemutatkozó videóinkat mutathattuk be.

A programok a csütörtök délutáni kerekasztal-beszélgetéssel folytatódtak. A műsorvezetők a négy diákigazgató-jelöltnek, Kálosi Norbinak, Gyenis Rolinak, Faragó Ákosnak és szerény személyemnek, Harangozó Valentinnak különféle feladatokat állítottak össze. A feladatok során megmutathattuk, hogy mennyire mozgunk otthonosan a konyhában, mennyire tudunk verset írni, illetve milyen a meggyőzőképességünk a tanárokkal szemben.

Ezután következtek a választási műsorok. A b-sek kezdtek, a műsoruk témája pedig a raboskodó, Gyenis Roland kiszabadítása volt. Színvonalas, vidám előadást láthattunk sok tánccal, illetve Fazekas Mónika tanárnő és Szilasi, valamint Szekeres tanár úr közreműködésével.

Utánuk mi következtünk, a d-sek. A történetet Szekeres Attila tanár úr vezette be, majd bepillantást nyerhettünk a lógósok életébe, akikből később az iskolát megmentő katonák lettek, sőt, Varga Zsuzsanna tanárnő is megjelent, mint lógós katonákat kiképző tábornok.

Az A-sok műsorában Mátrainé tanárnő, illetve Babina tanárnő kapott szerepet, végigvezettek mindenkit a La Fiesta fesztivál megszervezésében, és véghezvitték, amit a gimi történetében még senki, műsorukba bevonták az egész iskolát, és velük együtt táncolhattunk.

A sort a 12. c-sek zárták, már a műsör előtt elvarázsolták a közönséget a finom popcorn illatával. A műsorukat Kozák Attila tanár úr vezette be, akinek a vándor cirkuszát ismerhettünk meg, de ebben a cirkuszban történt egy varázslat, és a bábuk életre keltek. Én végig úgy éreztem magam, mint egy igazi cirkuszban, mert az előadás közben a finom sós popcornt lehetett majszolgatni. Az előadást ők is egy közös tánccal zárták. A műsorok végén mind a négy osztály felfutott a színpadra, és közösen elkezdtünk ünnepelni, az boldogságtól és izgatottságtól mindenkinek az egekben volt az endorfin- és adrenalinszintje. A zenés-táncos mulatságot Igazgatónő szakította meg. Elérkezett a pillanat… Bejelentette, hogy a szavazás lezárult, és megszületett az eredmény.. a 2017/2018-as tanévben a diákigazgató-választást….Én nyertem és az osztályom, a 12.d!

El sem hittem, ami történt, én azonnal elérzékenyültem, megtörtént az, amiről négy éve még álmodni sem mertem. Még most sem hiszem el a történteket, úgy érzem, én vagyok a legboldogabb diák a világon, és nem azért, mert megnyertünk, hanem azért, mert egy ilyen osztályba járhatok, mint a 12.d, mert nagyon sokat dolgoztunk, és még négy év után volt ennek az egésznek közösségkovácsoló hatása. Szeretnék gratulálni minden 12.osztálynak, mert mindannyian profin helytálltak, és olyan színvonalas műsorokat adtak elő, hogy mindenki csak tanulhat belőlük. Az alsóbb évfolyamosoknak szeretnénk egy jó tanácsot adni: nem számít semmi, csak az, hogy mindent együtt csináljatok, élvezzétek, hogy legyen majd mire visszaemlékeznetek!

Péntek délután került megrendezésre a kilencedikesek szecskaavatója és osztályműsoraik bemutatása, melyek során vidám táncos-énekes produkciókat láthattunk. A szecskaavatón, ahogy azt az előző években már megszokhattuk, ügyességi feladatokat, színpadon éneklést, szecskaszöveg-felmondást, sőt WC pumpás gördeszkázást is láthattunk. A nap végén megválasztották a legszecskább osztályt, ami idén a 9. b lett.

Mi, a diákigazgató-jelöltek egyenként megköszöntük osztályunknak, osztályfőnökeinknek, a tanárainknak, illetve az igazgatónőnek, hogy ebben a tanévben is létrejöhetett a szecskanap és a diákigazgató-választás.

Harangozó Valentin 12. d

Címkék: Események