Pitti Katalin Opera Nagykövet az MKG-ban

Címkék: Események

A Mátyás Király Gimnáziumba Pitti Katalin operaénekesnő, Opera Nagykövet látogatott el 2016. november 8-án, 9-én és 16-án. Három különböző évfolyamnak tartott tanórán kívüli előadást a gimnázium klubhelyiségében, amiből színházi öltözőt varázsolt erre az időre. Ebből az alkalomból készült vele interjú, melyet Harmath Klaudia 11. d osztályos tanuló készített.

A Magyar Állami Operaház egyik köznevelési kezdeményezése, az Opera Nagykövetei program a 2013/2014-es évadban indult. Azóta bejárta egész Magyarországot, és néhány határon túli településre is eljutott. A program célja, hogy egy új, kulturális értelemben szélesebb látókörű, operába járó nemzedéket neveljen, a gyermekeket, fiatalokat a saját közegükben megszólítva. A Magyar Állami Operaház művészei tanórákon vagy tanórán kívüli foglalkozásokon, egyedileg egyeztetett időbeosztással és formában tartanak sokféle színes előadást.

HK: Mi volt a legkedvesebb operaszerepe pályáján?

Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, mert az ember minden szerepét kell, hogy szeresse, csak úgy tudja megcsinálni. Nagyon sok munkával jön létre mindegyik szerep, de persze megvannak a kedvenceim. Azok közé tartozik Verdi Othello című operájából Desdemona szerepe, mert az egész életem, pályafutásom végigkíséri. Mint még Verdi Traviatajából Violetta, vagy Puccini Turandotjából Liu szerepe. Puccinitől még a Manon Lescaut, a Bohémélet Mimije, Donizetti Boleyn Annája és Giorgetta szerepe Puccini A köpeny című operájából. Több rendezésben énekeltem Erkel Ferenc Bánk bán című operájából Melinda főszerepét. Csajkovszkij Anyeginjéből Tatjána szerepét itthon is és külföldön is játszottam, mint például Hamburgban, Rio de Janeiróban , de azt csak pályakezdő koromban. Utána sokkal drámaibb, nagyobb, másfajta felkészülést igénylő darabokat bíztak rám. Drezdában, Verditől a Lombardokból Giseldával tizenhétszer tapsoltak vissza a függöny elé. akkora sikerünk volt. Traviátát is több helyen énekeltem, mint például Japánban.

Nagyon sokat énekeltem operettet is. A Margitszigeti Szabadtéri Játékokon  Glavari Hanna, a Víg özvegy főszereplőjét, amelyben Bende Zsolt volt a partnerem. Csodálatos előadás volt, két nyáron át zsúfolt házzal játszottuk. Ezt a szerepet énekeltem külföldön is, a Bécsi Volksoperben, Japánban ugyanúgy. A mosoly országát először a Szegedi Szabadtéri Játékokon adtuk elő, A cigánybárót, Strauss operettjét és Kálmán Imre Marica grófnő című operettjét szintén többfelé. Bécsben Kálmán Imre Cirkuszhercegnő című operettjének főszerepét, Fedórát is énekeltem németül. Ezek a szerepek a legkedvesebbjeim, ez egész biztos.

HK: Mivel debütált külföldön?

Azt hiszem, hogy legelső szerepem a Traviatában volt külföldön, Varsóban. Sass Sylvia operaénekes ajánlott önmaga helyett, mert neki másfajta felkérése volt. Koncz Tamás vezényelt minket, a három főszereplő: Germon, Alfréd és Violetta, melyet Kelem Péter, Német Gábor és jómagam adtunk elő. Azt is mostanában tudtam meg egy televíziós szerkesztőtől, hogy Ferencsik János azt mondta:„ Pitti Katit én Sass Sylviának köszönhetem az Othello filmben.” Tehát oda is ő ajánlott, én eddig azt hittem, hogy több énekest, többek közt engem is meghallgattak, és végül engem választottak. Tehát én Sylviának nagyon sokat köszönhetek, aki csodálatos énekesnő, nagyszerű művésznő és jó barát.

HK: Milyen híres külföldi színpadokon lépett fel?

Énekeltem a varsói, a prágai operában a Pillangókisasszonyt és Tatjánát. A Szovjetunióban a  Csajkovszkij-versenyen negyedik lettem. Ezután kaptam meghívást a Szovjetunióba, a moszkvai Bolsoj színházba, Tatjana szerepére. Óriási élmény volt, azt mondták rólam, hogy én „egy igazi Tatjana vagyok”. Igor Morozov volt az Anyeginem, akivel számtalanszor énekeltünk és játszottunk a Pesti operában is közösen. A Tatjánával jártam Hamburgban és Rio de Janeiróban is. Nagyon sok helyre, ahova hívtak nem volt módomban elmenni, mert itthon voltak premierjeim, és én azt mindig becsben tartottam, annál fontosabb nem volt. Jártam Japánban s a Közel-Keleten Maria Callas életéről szóló önálló estemmel, melynek címe Áldozat vagy Tigrisasszony. Több mint százszor adtam elő itthon és külföldön. Partnerem ebben a mono-operában Müller Lajos kiváló művész volt. Az Othelloval is jártam Frankfurtban, ahol Desdemónaként léptem föl. Az előadás különlegessége abban rejlett, hogy mézszínű parókám és világos ruháim voltak, én voltam a fény, a szín a darabban, s az egész színpad feketére volt varázsolva. Az előadást Mario Del Monaco csodálatos, világhírű tenor fia Claudio Del Monaco rendezte

Számos karmesterrel volt szerencsém együttműködni, mint Erdélyi Miklóssal, akivel a Boleyn Annát, a Boccanegrát és az Anyegint adtuk elő. Medveczky Ádámmal is nagyon sokat dolgoztam, aki rendkívüli drámai erővel rendelkező karmester. Sajnos Ferencsik Jánossal keveset dolgozhattam, de minden alkalom az életem örömnapja volt, mert nagyon szuggesztív, hatalmas tudású karmester volt. Mindig rettegtünk tőle a próbákon, de az előadáson mindnyájunkat a tenyerén hordozott. Lukács Ervinnel a Varázsfuvolát, a Faustot. Giuseppe Patane-vel a Traviatát, Lamberto Gardellivel a Manon Lescaut-ot és az első premieremet Obertfrank Gézával adtuk elő, ahol szintén Kelem Péter volt a partnerem. Abban az időszakban magyarul adtuk elő az operákat.

HK: Milyen prominens személyiségekkel találkozott?

A Traviatát adtuk elő Japánban. Egy alkalommal jelen volt Micsiko császárné, aki utána fogadást adott tiszteletünkre. Ekkor kért, hogy énekeljek egy magyar népdalt, és én a „Szegény vagyok, szegénynek születtem” kezdetű dalt adtam elő. Búcsúzáskor azt mondta nekem: „Sokáig adjon még ilyen sok örömet a közönségének”.

HK: Hogy került kapcsolatba az Opera Nagyköveti Programmal?

Tudomást szereztem arról, az Opera-Nagykoveti pályázati kiírásról. Egy fiatalabb kollégám, Fried Péter hívta föl rá a figyelmemet: „Katikám, ezt nálad jobban senki sem fogja csinálni. Ezt pályázd meg, ezt csinálnod kell.” Megpályáztam és elnyertem az Opera Nagyköveti címet. Ez azzal jár, hogy az iskolákban előadásokat tartok, melyekhez színházi öltözőt varázsolok a kosztümös fotóimból, jelmezeimből és kellékeimből. Négy éve járom az országot, a mai a 215. előadás volt. Nagyon szeretem ezt csinálni, a mai ifjúság csodálatos befogadó lélekkel rendelkezik. Borzasztóan örülök annak, hogy a gyerekek feszült figyelemmel hallgatják az előadásomat, ma is vágni lehetett többször a csöndet. S ekkor lehet maradandóan megfogni a lelkeket. A műfajnak olyan gazdagsága van, hogy az előadás komoly színészi munkát is igényel. Minden koncertemen és előadásomon az az egy célom van, hogy lélektől lélekig tudjak hatni. És ezt tanítom a növendékeimnek is. Az előadóművésznek ez a dolga: a lelkeket nevelni, megsimogatni, felborzolni, irányba terelni, megmutatni, hogy melyek a szép, értékes dolgok. Ma annyi információval bombázzák az embereket, a gyerekeket, hogy abból nehéz kiválasztani, mire érdemes odafigyelni. Azért fontosak ezek a találkozók, hogy kis irányvonalat mutassak nekik, nektek, és ezt ne hagyjátok ki az életetekből. Ezért is csinálom a Nagyköveti munkát.